10.27. Beszámoló az MKT PhD szekció miskolci üléséről

A Magyar Kriminológiai Társaság Kriminológia és Bűnügyi tudományok PhD tagozata a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola doktoranduszkonferenciáján egy külön szekció megtartására kapott meghívást. Az MKT PhD szekciója élt ezzel a lehetőséggel, így a Miskolci Egyetem falai között az Igazságügyminisztérium támogatásával 2017. október 27-én megvalósult konferencián a Szekció öt tagja előadóként, míg mások résztvevőként képviselték a Társaságot. A tudomány ülést Csemáné Dr. Váradi Erika, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Kriminológiai Tanszékének egyetemi docense vezette.

Kubisch Károly, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának doktorandusza és a Nemzeti Nyomozóiroda kutatója előadásában az emberkereskedelem nyomozását vizsgálta, különös tekintettel az egyes bizonyítási kérdésekre és bizonyítási nehézségekre, valamint a halaszthatatlan nyomozási cselekmények „elhalasztására” és annak okaira. Kubisch Károly előadása ezen belül is nagy hangsúlyt fektetett az adásvétel bizonyításának, a kizsákmányolás bizonyításának és a titkos megfigyelés kérdéseinek áttekintésére. Témája relevanciáját alátámasztja, miszerint – mint az előadásból megtudtuk –, bár jelenleg hazánk jelentős kibocsátó és tranzitország, a 2012 és 2017 közötti időszakban mindössze 43 olyan jogerős ítélet született, amelyben az emberkereskedelem tényállása megállapításra került. Kubisch szerint a látencia ebben az ügycsoportban jelentős: az ILO, azaz a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint (ennek elkészítésében egyébként az előadó is közreműködött), továbbá az EUROSTAT legfrissebb adatai alapján a jelenség elsősorban szexuális kizsákmányolással végződik, és az emberkereskedelem Európában 15.846 főt – ebből összetételében mindösszesen 2.375 18 év alatti személyt és összesen 10.299 uniós állampolgárt – érintett áldozatként, ugyanakkor a tényleges áldozatok köre ennél jóval szélesebb lehet. Az ILO jelentése a jelenséget egyértelműen a modern kori rabszolgaság körébe sorolja. Megjegyzésre érdemes a kutató azon állítása, miszerint a hazai esetekben 10-ből mindössze 3 esetben lehet bizonyítani a kizsákmányolást, mint tényállási elemet, továbbá az is, hogy Kubisch az általa vizsgált ügyiratok alapján arra következtet, hogy bár az elkövetés kapcsolódik nagyobb bűnszervezetekhez, az elkövetőket többnyire inkább rokonság vagy etnikai jellemző köti össze.

Dornfeld László, a Miskolci Egyetem doktorandusza szintén a bizonyítás témakörében tartotta meg előadását, ezúttal az informatikai szakértő bizonyításban betöltött szerepére és az új Be-től várható változásokra fókuszálva. A szakértő esszenciális jellemzője „a jogi ismeretek körén kívül eső és az általános ismeretek szintjét is meghaladó szaktudás” – idézte Erdei Árpádot az előadó, és rámutatott az épp e jogi ismereteken túli ismeretből fakadó legnagyobb problémára is. Mégpedig arra, hogy a bíró e speciális szakértelem hiányában nem tudja megítélni a szakértő által megválaszolt szakkérdés helyességét, s ezzel felborul a bizonyítékok egyenrangúságának elve, hiszen akár az a helyzet is előállhat, hogy tulajdonképpen a szakértő dönt az ügy érdemében, amely valójában ez az őt kirendelő bíróság feladata volna. Dornfeld felhívta a figyelmet az új Be. egyik legnagyobb veszélyforrására is, jelesül hogy a vitatott szakértői véleményekkel szemben bevonni kért magánszakértői vélemények a jövőben már csak észrevételként lesznek jegyezve. Ez a védő mozgáskörét jelentősen korlátozza, hiszen az elsőként kirendelt szakértő által elkészített szakvélemények jóval nehezebben lesznek megkérdőjelezhetőek – ez várhatóan a védelem, és így közvetve a terheltek kárára fog hatni. Az előadó ezen túl nem ment el szó nélkül az elektronikus adat, mint egy időben akár több helyen is hiteles formában rendelkezésre álló bizonyítási eszköz bevezetése mellett sem, értékelve annak potenciális jelentőségét. Előadása zárásában Dornfeld megállapította, hogy az igazságügyi szakértői rendszer továbbra is reformra szorul, annak ellenére, hogy az új, 2016-os szabályozás pozitívumaként amúgy bevezetésre kerül a szakértők kötelező minőségbiztosítása.

Dornfeld László előadását követően Nagy Alexandra, szintén a Miskolci Egyetem PhD-hallgatója a 12 éven aluli személyek sérelmére elkövetett szexuális cselekmények büntetőjog dogmatikai kérdéseit feszegette. Nagy javarészt normatív elemzést tartalmazó előadásában elsősorban azzal foglalkozott, hogy hogyan alakul a büntetés, ha a „konszenzuális” szexuális aktust a 12 éven aluli személy sérelmére a gyermek hozzátartozója, gyámja, esetleg egyéb gondozásával megbízott személy követi el. Nagy következetesen bemutatta az elmúlt évek joggyakorlatát büntető jogegységi határozatok és eseti döntések bevonásával, elemzésének jogi hermeneutikai módszere a történeti, uniókonform, rendszertani és teleologikus értelmezések nyomán vizsgálta a hatályos szabályozást és a szerves jogfejlődés egyes lépcsőfokait, az ezekkel kapcsolatos aggályokat és a fennálló jogértelmezési problémák jövőbeni elkerülése érdekében de lege ferenda javaslattal is élt ezek orvoslására. Nagy előadásának fontos háttérkérdése volt, hogy vajon tekinthetjük-e áldozatnak azokat, akik magukat nem tekintik annak?

A korábbi témáktól jelentősen eltérő kutatási területét a tudományos ülésen negyedikként Orbán József prezentálta. Orbán József, a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltje a sorozat-bűncselekmények bayesi modellezésével foglalkozott. Előadása elején konzulense, Fenyvesi Csaba mellett köszönetet mondott középiskolai matematikatanárnőjének is, amely az ezt követőek fényében hamar érthetővé vált. A bűncselekmények bayesi modellezése ugyanis egy olyan interdiszciplináris terület, amely elsősorban elkövetési prognózisokkal foglalkozik, nagyban támaszkodva a valószínűségszámítás magasabb szintű felhasználására. Orbán József érdekes előadásában példálózott a hajhosszúság és az elkövető neme közötti korrelációval, ábrákkal szemléltette az áldozat és a sorozat-elkövető lehetséges találkozási pontjaiból levonható következtetéseket és egy megtörtént sorozat-bűncselekmény, a viszkis rabló cselekményei kapcsán szemléltette azt is, hogy hogyan lett volna felhasználható a bayesi modellezés módszere a ’90-es évek leghíresebb, harminc rendbeli bankrablás-sorozatában.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen interdiszciplináris téma esetén az előadás ismertetése csakis leegyszerűsítve lehetséges. Az előadó, tekintetbe véve a megjelentek eltérő matematikai előképzettségét maga is így tett, ezzel nagyban elősegítve a téma megértését.

A tudomány ülést Szabó András, a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatójának előadása zárta, amely a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jelenének és jövőjének bemutatását tűzte ki célul. Az előadó alaposan körüljárta a TÉSZ közösségi jogi normákhoz való viszonyát, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányának 3. cikkére. Bár az életfogytig tartó szabadságvesztés a releváns gyakorlat szerint önmagában nem sérti az EJEE 3. cikkét, a büntetés csökkentésének de jure és egyben de facto lehetővé tétele, a határozott időnként kötelező felülvizsgálat, valamint a felülvizsgálat szempontjainak és a szabadon bocsátás feltételeinek objektív és kellően transzparenssé tétele mind olyan követelmények, amelyeknek egy életfogytig tartó szabadságvesztést alkalmazó jogállamban meg kell felelni, állapította meg Szabó.

Szabó fontosnak tartotta kiemelni, hogy a felülvizsgálatok szakmai alapon, kellő indokolással ellátott eldöntése mellett a felülvizsgálatok periodikus ismétlődése is fontos eleme kell hogy legyen az Európai Unió országaiban kiszabható legsúlyosabb büntetésnek.

Ezzel együtt, Szabó ismertetése alapján a hazai szabályozás ezeket a követelményeket figyelmen kívül hagyja. A szokványosnak mondható és ajánlásokban szereplő 25 éves felülvizsgálati időszakhoz képest Franciaroszágban 5 évvel, míg Magyarországon 15 évvel hosszabbat, 40 éves felülvizsgálati időszakot állapítottak meg a törvényhozók, amely aránytalanul hosszú várakozási idő és kiüresíti a felülvizsgálat lényegét: a belátható időn belüli reintegráció lehetőségét és reményét.

Az előadó rendkívül alapos kritikát fogalmazott meg az EJEB e kérdésben kialakított, következetlen gyakorlatával – pl. Bodein v France, Törköly v Hungary ügyek – szemben és a jövőre nézve azt a reményt fogalmazta meg, hogy az indokolási kötelezettség kiterjesztésre kerül, az érdemi döntés a kegyelmi bizottságok kezébe kerül és a TÉSZ tulajdonképpen jelenlegi formájában megszűnik. Hiszen, ahogy Molnár Gábor Miklós bíró mondta és Szabó is idézte, a köztársasági elnöki kegyelmi jogkört inkább lehet gondolni egy megmaradt főkegyúri jognak, mintsem modern jogintézménynek. Ilyen jelentőségű diszkrecionális döntés pedig nem maradhat tömegesen egy jogállam szimbolikus „uránál”, mivel nem szakértő: Szabó szerint az érdemi döntés meghozatalát sokkal inkább a jelenlegi folyamatban véleményezési jogkörrel rendelkező kegyelmi bizottságok szakértőinek kellene átadni.

Összességében elmondható, hogy az MKT PhD szekciójának első vándorgyűlése sikeresen zárult, az előadások száma és magas színvonala pedig reményt ad arra, hogy a jövőben még több hasonló, nem Budapesten megtartott tudományos ülés kerül megrendezésre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s