Lendület: Összefoglaló a projektről

A gyűlölet-bűncselekmények elleni büntetőjogi küzdelem és a kisebbségvédelem társadalmi feltételei SPECTRA – MTA-ELTE Lendület Kutatócsoport

A Lendület kutatócsoport a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatásával az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának (ÁJK) Kriminológiai Tanszékén kerül megalapításra, Bárd Petra jogász, a tanszék habilitált egyetemi docensének vezetésével. A kutatásba különböző területekről érkeznek szakértők, névszerint: Barna Ildikó az ELTE Társadalomtudományi Kar Társadalomkutatások Módszertana tanszékvezető egyetemi docense, Dombos Tamás a Háttér Társaság ügyvivője, Fellegi Borbála és Héra Gábor a Foresee Kutatócsoport ügyvezetője és kutatója, Kirs Eszter a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének egyetemi docense, Szontagh Veronika az ELTE ÁJK tanársegédje, és Uszkiewicz Erik, a Kar doktorandusza.

A gyűlölet-bűncselekmények az áldozat csoportjával szembeni előítélet motiválta bűncselekmények. Az áldozatot olyan tulajdonsága miatt támadják meg, amely megváltoztathatatlan vagy szerves része az identitásának.. A cselekmény hatása súlyosabb a sértettre, a sértett csoportjára és a társadalomra nézve is, mint az ún. alapbűncselekményeké. A kutatás során azt vizsgáljuk, hogy milyen eszközökkel lehet hatékonyan küzdeni a jelenség ellen. A lehetséges társadalmi válaszok közül ugyanis a büntetőjog csak az egyik, és nem feltétlenül a legfontosabb eszköz. További kutatási kérdés, ami immár a büntető igazságszolgáltatás anomáliáit érinti, hogy a probléma súlya ellenére a hivatalos bűnügyi statisztikák szerint Európai Unió-szerte miért került rendkívül csekély számú gyűlölet-bűncselekmény a hatóságok látókörébe. Mindenekelőtt a tagállamok büntető kódexeinek vonatkozó passzusait, azaz a jogalkotási technikákat tekintjük át. A kutatócsoport egy összehasonlító elemzést végez a 28 uniós tagállam releváns jogszabályainak vonatkozásában, és azonosítják a jó gyakorlatokat. A különböző kodifikációs megoldásokat azután a kutatócsoport által előre meghatározott szempontok szerint összehasonlítjuk és csoportosítjuk. Ezt követően a konkrét ügyekben történő jogalkalmazást tekintjük át, hogy használják-e egyáltalán a vonatkozó tényállásokat, és ha igen, hogyan. Egy kiterjedt magyarországi empirikus kutatást is folytatunk, amelynek eredményei rámutatnak majd a jogalkalmazás nehézségeire. A kutatás keretében az áldozatvédelem és a helyreállító igazságszolgáltatás esélyeit is vizsgálják a potenciálisan gyűlölet-bűncselekményekbe torkolló társadalmi feszültségek feloldásában.

xxxxxxxxxxxxxx

Interjú a Lendület Kutatócsoport vezetőjével

A Magyar Tudományos Akadémia 2009-ben hirdette meg a fiatal kutatóknak kiválósági programját, a Lendületet. A program célja az akadémiai intézményekben és egyetemeken folyó kutatások dinamikus megújítása nemzetközileg kimagasló teljesítményű kutatók és kiemelkedő fiatal tehetségek külföldről történő hazahívásával, illetve itthon tartásával. A Lendület a kiválóság és a mobilitás együttes támogatására irányul: a befogadó kutatóhelyeken új téma kutatására alakuló kutatócsoportok számára biztosít forrást. Első alkalommal létesülhet társadalomtudományi területtel foglalkozó Lendület Kutatócsoport a Karon. Bárd Petra habilitált egyetemi docenssel (Kriminológia Tanszék), a gyűlölet-bűncselekmények elleni büntetőjogi küzdelemmel és a kisebbségvédelem társadalmi feltételeivel foglalkozó kutatócsoport vezetőjével Rácz Anna beszélgetett. 

 

Mit gondol, mik lesznek az előnyei annak, hogy ezúttal az egyetem adhat teret, keretet a munkának?

Nagy megtiszteltetés, hogy az MTA támogatásával megalakíthattam az első Lendület Kutatócsoportot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A kutatás keretében a különböző tudományterületekről érkező szakértőkkel a gyűlölet-bűncselekmények jogi és szociológiai természetét, a lehetséges jogi fellépési módokat, valamint a hatékony állami válaszok, áldozatvédelmi és bűnmegelőzési stratégiák társadalmi feltételrendszerét vizsgáljuk.

A jogirodalomban meghatározó definíció szerint a gyűlölet-bűncselekmény kifejezés olyan deliktum, amelyet a sértett csoportjával szembeni előítéletes indokból, gyűlöletből követnek el. A közvetlen áldozaton túl a cselekmény az érintett sértett közösségére is megfélemlítő hatással lehet, éppen ezért ezeket a cselekményeket üzenet-bűncselekményeknek is nevezik. A gyűlölet-bűncselekmények ezen kívül fokozhatják a meglévő társadalmi feszültségeket és továbbiakat is szíthatnak. A gyűlölet-bűncselekmények meghatározásából kiderül, hogy olyan sokrétű társadalmi problémáról van szó, amely interdiszciplináris megközelítést igényel. Márpedig a kriminológia az az autonóm, tapasztalati társadalomtudomány, amely a bűnözés, a bűnözéskontroll elemzéséhez, az elkövetővé és áldozattá válás megértéséhez szükséges komplex tudásanyagot felhalmozza. Nem kis szakmai büszkeség, hogy Magyarország első önálló kriminológiai tanszékén, az első hazai kriminológus képzés alma materében, a számos neves nemzetközi együttműködésnek otthont adó szakmai műhelyben, az ELTE ÁJK Kriminológia Tanszékén folytathatjuk a kutatást.

A Lendület csoport egyetemi jelenléte a kutatás közvetlen értékén túl egyéb előnyökkel is jár. A kutatók közül néhányan már most is a Kar óraadói, az ő oktatásban való részvételükre a jövőben fokozottan számíthatunk. A főállásban nem oktató kollégák számára fontos ez a lehetőség, hiszen segítheti karrierjük kibontakozását. Mindeközben a Kar számára is előnyös, hogy számíthat a Lendület csoport tagjainak szaktudására, hiszen a Kriminológia Tanszék a jogászképzés mellett a kriminológiai mester- és a doktori képzésért is felel. A kutatás hozzájárul a hazai egyetemek közötti együttműködéshez, továbbá a Kar szakmai megjelenéséhez a nemzetközi színtéren. A nemzetközi tudományos életben való folyamatos jelenlétünkkel gondoskodunk a projekt eredményeinek és általában a Kar sikereinek vizibilitásáról. Mivel eredményeink a jogalkalmazási jó gyakorlatokat is felölelik, illetve esetleges anomáliákra is rámutatnak majd, a Lendület-kutatás tovább erősíti a hidat az oktatók és a gyakorlati szakemberek között.

A Kutatócsoport melyik kategóriában pályázott a lehetséges három közül?

A Lendület II a kiírás szerint a 38 és 45 közötti „sikeres önálló kutatói pályát folytatók kategóriája”. Én erre pályáztam, tekintettel a koromra és szakmai előmenetelemre. Tíz évvel ezelőtt védtem meg a PhD-értekezésemet, valamint számos nemzetközi kutatási projektben vettem részt, illetve az utóbbi három évben vezettem is. Az életkori megkötéssel összefüggésben azonban szeretném kiemelni, hogy a nemzetközi trenddel összhangban az MTA is küzd az üvegplafon-hatás ellen, és tekintetbe veszi azt az elsősorban nőket érintő jelenséget, hogy a gyermekvállalással sokszor megtörik a karrierív, a kutatói és oktatói tevékenység szünetel. Ennek megfelelően a pályázati korhatár minden kategóriában gyermekenként két évvel megemelkedik.

Hogyan választotta ki a pályázat témáját, miért pont a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos a Kutatócsoport munkája?

Mindig is a különböző jogágak közötti határterületi problémákkal foglalkoztam, különösen azokkal, amelyek érintik a büntetőjog, az európai büntetőjog és az alkotmányjog területét is. Ilyen a gyűlölet-bűncselekmények témája is, amely a kriminológia és büntetőjog mellett kisebbségvédelmi kérdéseket is felvet.

A téma iránti érdeklődésem nem előzmény nélküli. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért az egyetemi jelenléttel párhuzamosan tizenkét évig az Országos Kriminológiai Intézetben (OKRI) dolgoztam. Az OKRI az ügyészség tudományos és kutató intézménye, ám az intézeti éves kutatási terv megfogalmazásakor az ügyészség által meghatározott feladatok mellett a kutatók maguk is ajánlhatnak témákat, így felvetettem a gyűlölet-bűncselekményeket. Más intézeti kollégáim évekkel korábban már vizsgálták a témát, de friss eredmények nem álltak rendelkezésre, ezért aztán belevághattam a kutatásba. Virág György, majd Vókó György vezetése alatt most is, mint mindig, szabad kezet kaptam; a Legfőbb Ügyészségtől és a megyei főügyészségektől pedig szintén minden segítséget megkaptam az aktakutatáshoz, márpedig a gyakorlatot ismerő kollégák együttműködése mindig hasznos, de egy empirikus kutatásban valóságos kincs. A kutatási kérdést elsőként még 2014-ben Gönczöl Katalin professzor születésnapi tiszteletkötetében definiáltam, majd részeredményeimet a Belügyi Szemle és a Kriminológiai Közlemények hasábjain publikáltam. Az OKRI-s kutatás előzetes eredményei alkották a Lendület-pályázat gerincét. A téma igazi mélységében való megismeréséhez azonban már akkor is éreztem a társadalomtudományi háttértudás szükségességét. Jogászként talán önkritikusan hangzik, de be kellett látnom, hogy a büntető igazságszolgáltatás gyűlölet-bűncselekményekre adott válasza csak egy, és nem is feltétlenül a legfontosabb a lehetséges állami reakciók közül. A Lendület Kutatócsoport összetétele is tükrözi a téma interdiszciplináris jellegét.

Kik vesznek részt a csoportban, tudhatunk-e róluk bővebbet? Hány emberrel fog dolgozni?

A kutatásban nyolcan működünk együtt, azaz kutatásvezetőként hét kutatótársamat hívtam meg a projektbe. Barna Ildikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense, a Társadalomkutatások Módszertana Tanszék vezetője. Kutatási területei közé tartozik az antiszemitizmus, gyűlöletcselekmények, gyűlöletbeszéd, szélsőjobb, idegenellenesség, holokauszt történet és a levéltári forrásokon végzett kvantitatív kutatások. Számos nemzetközi kutatásban vesz részt, a 2017–2020-as időszakban a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatási ösztöndíjasa. A kutatás során mind a módszertan kidolgozásánál, finomításánál, mind pedig a szélsőséges esetben gyűlölet-bűncselekményekbe torkolló előítélet, társadalmi feszültségek megértésében segítségünkre lesz.

Dombos Tamás közgazdász, szociológus, antropológus, 2017 óta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának szakértője. Több mint tíz éve dolgozik a Háttér Társaságnál, ahol jelentős kutatási és érdekérvényesítési tapasztalatot szerzett a szexuális és nemi kisebbségek (LMBTQI emberek) jogi és társadalmi egyenlőségéről, ideértve a homofób és transzfób gyűlölet-bűncselekmények áldozataival kapcsolatos ismereteket is. Elsősorban az áldozatvédelemben nehézségeit, lehetőségeit, mikéntjét kutatja a Lendület keretében.

Fellegi Borbála 2008-tól alapítója és ügyvezetője a Foresee Kutatócsoportnak, ahol kutató, képzett mediátor és facilitátor, valamint szenior mediátor tréner. A Foresee vezetőjeként és az ELTE ÁJK óraadójaként uniós és magyarországi kutatási és képzési projekteket vezet resztoratív mediációs eljárásokról és egyéb, alternatív vitarendezési eszközökről.

Héra Gábor szintén a Foresee színeiben vesz részt a kutatásban. Szakterülete szervezetek és projektek hatékonyságának mérése, foglalkozik még előítélettel, diszkriminációval, mediációval és a konfliktusok békés megoldásainak egyéb formáival, valamint a magyarországi roma integrációval. A gyűlölet-bűncselekmények nemcsak a konkrét sértettet, hanem azt a közösséget is támadják, ahová a megtámadott személy tartozik, vagy ahová tartozónak vélik, ez pedig félelmet és bizalmatlanságot kelthet az adott közösségben, illetve társadalmi feszültségeket szíthat. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeit, ahol kiemelt szerepet kap a közösség, és amelynek éppen egyik célja a megromlott emberi kapcsolatok lehetőség szerinti helyreállítása, valamint a közösség kiengesztelése, alkalmazzuk a szélsőséges esetben gyűlölet-bűncselekménybe torkolló társadalmi feszültségek esetén. Mindezek ellenére, ennek a területnek viszonylag csekély a szakirodalma, és még kevesebb gyakorlati példát ismerünk. A Foresee két kutatója ezt a hiányt pótolja.

Kirs Eszter 15 évig volt a Miskolci Egyetem Európai és Nemzetközi Jogi Intézetének oktatója, 2016 óta a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének docense. Az akadémiai tevékenységén túl 2013 óta jogi előadója a Magyar Helsinki Bizottságnak, ahol közreműködött számos gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni büntetőjogi fellépésről szóló projekt végrehajtásában. A Lendület keretében elsősorban a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásokat tekinti át.

A kutatásba a Kar két doktorandusza is bekapcsolódik: Szontagh Veronika kisebbségpolitikus és kriminológus, a 2017/2018-as tanévben az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa, emellett 2018 év elejétől az MTA TK Jogtudományi Intézet kutatási asszisztense. A Kriminológia Tanszéken futó kriminológus-mesterképzésben nyújtott kiemelkedő teljesítése után vették fel a doktori programba, ahol a gyűlölet-bűncselekmények és az áldozathibáztatás jelenségének vizsgálata témájában írja doktori értekezését. A jogász végzettségű Uszkiewicz Erik pedig jelenleg egy nemzetközi ügyvédi iroda kommunikációs és üzletfejlesztési vezetőjeként dolgozik, emellett tudományos szerepvállalása is jelentős. Rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi kutatásokban, melyek a diszkrimináció, a gyűlölet-bűncselekmények, a jogállamiság, a demokratikus kultúra és az önkéntesség témaköreivel kapcsolatosak. PhD kutatási témája az előítélet és diszkrimináció a jogalkalmazásban.

A gyűlölet-bűncselekmények kutatása természetesen nem előzmény nélküli Magyarországon. A rendszerváltás szkinhed-pereinek feldolgozásától a roma sorozatgyilkosság nyomozásának és ítéletének értékeléséig számos fontos szakmai munka, közöttük nem egy doktori értekezés született. A 2012-ben hazai civil szervezetek által létrehozott Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) rendkívül értékes anyagokkal járult hozzá a gyűlölet-bűncselekmények új Btk. kodifikációja során történő reformjához, a jogalkalmazási nehézségek feltérképezéséhez és egyáltalán az ügyek megismeréséhez. A bíróságon, ügyészségen és rendőrségen rendszeresen képzéseket, továbbképzéseket szerveznek a hatékonyabb fellépés érdekében. Vizsgálódásaink eredményeit és részeredményeit ebbe a sokszor igen színvonalas magyarországi diskurzusba reméljük beépíteni. Ennek egyik eszköze lesz a terveink szerint tizenöt-húsztagú, vegyes összetételű tanácsadó testület, amelyben az igazságszolgáltatásban dolgozó hivatásrendek, valamint az akadémia és a civil szféra egyaránt képviseltetik magukat.

A kiírás szerint a pályázat egyik célja, hogy a kiválóságot és a mobilitást együttesen támogassa. A mobilitás milyen módon valósul meg az Ön által vezetett Kutatócsoport munkájában?

Eredményeinket elsősorban Magyarországon szeretnénk kamatoztatni, ezért a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés hazai lehetőségei, a magyar jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a hazai megelőzés és áldozatsegítés és -kiengesztelés kérdése áll a kutatás középpontjában. Nem titkolt célunk azonban a nemzetközi tudományos életbe történő kilépés.

A pályázatban jelentős jogösszehasonlító munkára vállalkoztunk. Ez nemzetközi együttműködés, a külföldi kollégák közreműködése nélkül nem képzelhető el. Jogösszehasonlítást persze nem önmagáért, illetve nem (vagy nem csak) a nemzetközi kapcsolatok ápolása érdekében, és nem is csak a kutatás intellektuális öröméért folytatunk. Ahogy David Nelken, az összehasonlító büntetőjog professzora írja, a meglepő különbségek és váratlan hasonlóságok megismerésén túl a komparatizmus hozzájárulhat saját jogrendszerünk mélyebb megismeréséhez és megértéséhez, megoldásainkat más jogrendszer jogintézményeivel ütköztetve a vizsgálódás szolgálhat egy jogrend negatív öndefiníciójaként is, valamint hatékonyabb jogalkotás kidolgozását segítheti elő, mint egy kizárólag a nemzeti jogra koncentráló, bezárkózó megoldás. Kifelé tekintve azonban nem csupán mi profitálhatunk a jogösszehasonlításból, hanem más országok is okulhatnak a magyarországi jó gyakorlatokból, illetve a jogalkalmazási nehézségekből.

Gyakorlati megfontolás áll amögött, hogy a pályázatot angol nyelven adtuk be, és hogy a kutatás során született munkák többségét szintén angolul írjuk. A kutatás elnevezése, a SPECTRA is a projekt angol címéből származtatott mozaikszó. (Social prerequisites for the effective fight against bias-motivated crimes through criminal law and minority rights protection, azaz a gyűlölet-bűncselekmények elleni büntetőjogi küzdelem és a kisebbségvédelem társadalmi feltételei). A túlnyomórészt angol nyelvű szakmai folyóiratokban való megjelenés azonban megkönnyíti a részvételünket a nemzetközi kriminológiai diskurzusban. Célunk természetesen a társadalmi érzékenyítésben való közreműködés, ezért a magyar nyelvű publikálás is nélkülözhetetlen. Ezeket az anyagokat az oktatásban közvetlenül használjuk.

Nagy feladatot vállal a Kutatócsoport a huszonnyolc uniós tagállam gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályainak vizsgálatával. Milyen módszerekkel, eszközökkel lehet feldolgozni ennyi tagállam vonatkozó jogszabályanyagát?

Mindenekelőtt a tagállamok büntető kódexeinek vonatkozó passzusait, azaz a jogalkotási technikákat tekintjük át. A különböző kodifikációs megoldásokat azután a kutatócsoport által előre meghatározott szempontok szerint összehasonlítjuk és csoportosítjuk.

A védeni kívánt társadalmi csoportok elleni gyűlölettől motivált bűncselekmények szabályozásának mikéntje alapvetően jogpolitikai kérdés. A gyűlölet-bűncselekmények önálló kezelése legitim, de nem az egyetlen járható kodifikációs út. Elvileg a hiányzó gyűlölet-bűncselekmény szabályozás mellett is kialakulhat egy olyan joggyakorlat, amely alapján a sértettek csoportja ellen érzett gyűlölet mint motívum megállapítása esetén a szankció kiszabása a felső határérték felé mozdul el. A jogalkalmazó a csoport elleni gyűlöletet általános minősítő körülménybe is beleolvashatja. Erre példa a magyar joggyakorlatban az aljas indok minősítő körülménye (például emberölés vagy testi sértés esetén), amibe a joggyakorlat beleérti a rasszista motívumot. Ehhez képest erősebb az üzenet, ha a jogalkotó konkrét minősítő körülményként nevesíti a csoport elleni gyűlöletet. Ez vonatkozhat valamennyi, vagy csak egyes, a jogalkotó által megnevezett bűncselekményekre. Végül ehhez képest is fokozottabb állami elutasítást jelez, ha a gyűlöletmotívum önálló, sui generis tényállásban kap helyet.

Szintén fontos kodifikációs kérdés, hogy a védeni kívánt csoportok körét kimerítően felsorolja-e a törvény, vagy a védett tulajdonságok felsorolása kiterjeszthető. További kérdés, hogy a gyűlölet-bűncselekmény tényállások csak a kisebbségi csoportot védik-e (és itt kisebbségen hatalmi és nem szám szerinti kisebbséget értek), vagy adott esetben a többséget is. Mindezek tisztázása után arra a kérdésre kell választ találni, hogy az elkövetőnek az adott csoportot bizonyíthatóan gyűlölnie kell-e annak érdekében, hogy a gyűlölet-bűncselekmény vonatkozásában megállapítható legyen a büntetőjogi felelőssége, vagy elégséges, ha a védett csoport tagját kizárólag csoport-hovatartozása alapján választja áldozatának.

Ahogy az összehasonlítási szempontok rendkívül vázlatos, és messze nem teljeskörű felsorolása is mutatja, a jogszabályelemzés önmagában igen szerteágazó, és az összehasonlítás szempontrendszere alapos előzetes kutatást feltételez. Azonban még így is csak az igazság egy szeletéhez jutunk el. Hiszen a törvényi tényállások nem légüres térben léteznek, és alkalmazhatóságukat nagyban meghatározza, hogy az adott állam mely jogcsaládba tartozik, hogy milyen eljárási szabályokat követ, hogy a legalitás vagy opportunitás modelljét követik, hogy az ügyész köteles-e képviselni a vádat, vagy mérlegelheti-e azt, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemes-e vádat emelni az adott ügyben, képviselheti-e a vádat a sértett, sor kerülhet-e közvetítői eljárásra, és így tovább. Fontos továbbá a jogi kontextus megismerése mellett az országok társadalmi berendezkedését, szociológiai sajátosságait is figyelembe venni. A jogalkotó ugyanis üzen a társadalom tagjainak azzal, hogy meghatározza, hogy az ilyen – a társadalom egészére is veszélyes bűncselekményeket – milyen eszközökkel bünteti. Ezen kívül a társadalmi klíma a meglévő jogszabályok alkalmazását is befolyásolhatja.

Ám még ha ezeket a kérdéseket mind tisztázni tudjuk is, az ördög a részletekben, azaz a konkrét ügyekben történő jogalkalmazásban van, azaz abban, hogy használják-e egyáltalán a vonatkozó tényállást, és ha igen, hogyan. Egyes tagállamokban rendkívül színvonalas elemzések születtek, így Németország és az Egyesült Királyság gyakorlatát – brexittől függetlenül – mindenképpen áttekintjük. Más tagállamokban azonban hiányosak az adatok, és csekély, vagy csak az adott ország nyelvén érhető el a szakirodalom. A joggyakorlat feltérképezése és elemzése nemzeti szakértők nélkül lehetetlen. A Lendület II kategória nyerteseként azonban vállaltam, hogy a Lendület program keretében végzett kutatás befejezésekor pályázom az Európai Kutatási Tanács (ERC) „Consolidator” vagy „Advanced”, vagy egyéb ezzel összevethető nemzetközi pályázatra. A joggyakorlat összehasonlítása ennek a nemzetközi kutatócsoportnak lesz majd feladata.

Párhuzamosan egy kiterjedt magyarországi kutatást is végeznek, amelyben feltárják a jogalkalmazás nehézségeit és javaslatokat fogalmaznak meg a hazai jogalkotóknak. Jelenleg miben látja a hazai gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozás hiányosságait?

A kutatás még csak most kezdődik, tehát egyelőre csak hipotéziseket tudok megfogalmazni. Mindenekelőtt kijelenthetjük, hogy a bűnügyi statisztikákban megjelenő csekély ügyszám – márpedig Magyarországon kirívóan alacsony a hatóságok látókörébe kerülő ügyek száma – soha nem annak bizonyítéka, hogy az adott országban nem történnek gyűlölet-bűncselekmények, hanem annak, hogy ezek a hatóságok számára nem látszanak. Ez az ösztönös várakozásokkal ellentétes, valamint politikailag is nehezen kommunikálható állítás, de a kutatók, az áldozatokat felkaroló jogvédők, és az áldozatként érintett csoportok mindig üdvözlik az emelkedő számokat.

Az alacsony ügyszámot például a védendő csoportok tagjainak gyenge érdekérvényesítő képessége magyarázhatja, továbbá a jogaik érvényesítésében az állami segítségnyújtás hiánya; a nyomozó hatóságok iránti bizalmatlanság; a reviktimizációtól és az eljárás során a másodlagos viktimizációtól való félelem; a kitoloncolástól való félelem; a szexualitás intim volta; a fogyatékkal élők kiszolgáltatott helyzete; vagy az, hogy a sértett a történteket maga sem tekinti bűncselekménynek. A büntető igazságszolgáltatás felől nézve, a bűnösök felelősségre vonását akadályozhatja az eredményességi mutatóknak való megfelelés, azaz vádat sem emelnek, ha a gyűlöletmotívum nem egyértelműen bizonyítható. Az intézményi diszkrimináció szintén jelentős magyarázó faktor lehet. Az alulminősítést magyarázhatja a jogalkalmazó előítéletén túl a büntetőjog természete, pontosabban a büntetőeljárás-jog azon követelménye, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ezért a bíróságok a kimondott vagy leírt gyűlölködő szavak, mondatok, kifejezések hiányában jellemzően nem állapítanak meg gyűlölet-bűncselekményt. Ez a jogalkalmazás egyszerű, ha úgy tetszik, lusta módja, ami azonban téves következtetésekre vezethet. A kizárólagosan a szavakra fókuszáló vizsgálat helyett a tartalom kontextusában kellene értékelni a cselekményt. A kontextus értékelésében a bíróságok segítségére lehetnek a gyűlölet indikátorai is, például az elkövetés helye, ideje, módja. Mindez igaz fordítva is: a kimondott szavak – még ha önmagukban kifejezetten gyűlölködőnek tűnnek is – sem feltétlenül bizonyítják a gyűlölet-bűncselekményt. A kontextus vizsgálatához azonban itt is hozzátartozik a szociológiai nézőpont beemelése is, vagyis annak vizsgálata, hogy mi jellemzi a társadalmat például az előítéletek, a másság elfogadása vagy szolidaritás szempontjából.

Milyen időintervallumban működhet a Kutatócsoport, és milyen dokumentumok készülnek az eredmények összefoglalására?

A Lendület-támogatás öt évre szól. Akadémiai években számolunk, tehát a kutatás 2018. szeptember 1-jén kezdődött és 2023. augusztus 31-ig tart. A kutatás eredményeit egy összegző kötetben tesszük közzé, továbbá vezető angol és magyar nyelvű folyóiratokban, a Lendület most készülő , az MTA TK JTI blogján, valamint a Foresee oldalán is publikáljuk eredményeinket, illetve folytatunk tudomány-népszerűsítést. A tudományos közlemények mellett a hazai társadalmi vitában is veszünk részt elsősorban publicisztikákkal, továbbá készül egy képzési anyag is, amelyet az egyetemi oktatásban, a társadalomtudományi és jogi karokon lehet hasznosítani.

Sor kerül-e konferenciára vagy más tudományos eseményre a kutatás keretében?

A második akadémiai év végén szeretnénk konferenciát tartani a Budapesti Corvinus Egyetemen a nemzetközi jogi kötelezettségekről, különös tekintettel a strasbourgi gyakorlatra. A harmadik év végén az ELTE TáTK-n szervezünk konferenciát, amely a kutatás módszertanára, valamint a korábban már említett szociológiai kontextus hatására koncentrál. A negyedik év végén az ELTE ÁJK-n ismertetjük az eredményeinket, majd a kutatás keretében publikált kötet kéziratának megvitatására az ötödik évben, az MTA-n kerül sor.

Az általunk szervezett rendezvények mellett számos konferencián részt veszünk, ezek közül kiemelném az Európai Kriminológiai Társaság éves üléseit, ahol a kutatás teljes időtartama alatt képviseltetjük magunkat. A kutatás elején inkább a külföldi kollégáktól várunk javaslatokat a kutatási terv finomításában, a második–negyedik évben a részkövetkeztetéseinket ismertetjük, az ötödik évben pedig a kutatás eredményeként született monográfiánk kéziratát mutatjuk be.

A kutatás eredményeit természetesen az oktatásban is felhasználjuk. Ez sem előzmény nélküli. Egyfelől már korábban is tartottam a témában bíró- és ügyészképzést. Magyarország Európa tanácsi HELP (Human Rights Education for Legal Professionals) fókuszpontjaként az első kurzust – Tóth Zsanett legfőbb ügyészségi kolléganőmmel – éppen gyűlölet-bűncselekmény témában szerveztük. A Lendület-kutatásban született eredményeink fényében 2023-ban frissíteni lehet a magyar jogalkalmazás képzési anyagát. Másfelől a kriminológia mester- és doktori képzésben már most is részletesen tárgyaljuk a gyűlölet-bűncselekményeket, eredményeink így a kari képzésbe is beépülnek.

Az interjú elolvasható az ELTE ÁJK honlapján is.